Az öröm nem cél, hanem állapot

A célokat szeretjük. Mérhetőek, kipipálhatóak, biztonságot adnak. Csakhogy az öröm nem ilyen. Az öröm nem egy végpont, ahová egyszer csak megérkezünk, hanem egy működési mód, amiben jelen vagyunk — munkában, vezetésben, kapcsolatainkban.

Mi történik, amikor az öröm „feladattá” válik?
Túlszabályozzuk magunkat. A fókusz átcsúszik a kontrollba, a test jelez (fáradtság, szorítás), a csapat pedig a mi feszességünkre reagál. Az eredmény gyakran több zaj, kevesebb haladás.

Az állapotváltás kulcsa: a jelenlét
Az öröm állapota nem harsány eufória. Csendes erő, tiszta fókusz. Amikor ebben vagyunk, a döntések könnyebben születnek, észrevesszük a lényegeset, és hagyjuk dolgozni a rendszer intelligenciáját — bennünk és körülöttünk.

5 apró lépés mára:

1. 1% engedés: kérdezd meg magadtól: „Hol tolom túl?” Engedj 1%-ot.
2. 3 lélegzetnyi váltás: meeting előtt három lassú belégzés–kilégzés. A tested átállítja az idegrendszered ritmusát.
3. Öröm-szűrő: feladatnál kérdezd: „Mi lenne itt a könnyebb?”
4. Eredmény vs. állapot napló: ma este írd le: mi lett kész (eredmény), és miben voltál jelen (állapot).
5. Minimális győzelem: válassz egy 10 perces fókusz-lépést, amit örömből meg is teszel.

Nem „spiri”, hanem működő vezetői gyakorlat
Az öröm állapota nem a felelősség elengedése, hanem a hatékonyság új minősége. Kevesebb súrlódás, kevesebb mikromenedzsment, több bizalom és kreativitás. A számok pedig — tapasztalatom szerint — ezt követik.