Nem ugyanazt a tükröt kapja mindenki

Volt egy helyzet, ami kívülről egyszerűnek tűnt. Egy beszélgetés, ami elindult, haladt egy darabig, majd elfogyott. Ha csak a felszínt nézném, könnyű lenne egy mondattal lezárni.

Ilyenkor szoktak elhangzani azok a megnyugtató, kerek mondatok, amik senkit nem sértenek, és senkit nem mozdítanak meg igazán.

Viszont érdekesebb volt megfigyelni, hogy ugyanarra a helyzetre milyen különböző tükrök tarthatók. És hogy ezek közül melyik mit indít el bennem.

Az első tükör udvarias. Azt mondja: nem egy hullámhosszon vagytok.

Ebben van igazság. Meg is lehet állni itt. Ez a tükör elsimít, lecsendesít, lezár. Aki elsősorban békét akar, annak ez elég.

A következő tükör már pontosabb. Azt mutatja, hogy eltérő igények, eltérő kapcsolódási szintek találkoztak.

Itt már van mozgás, van felismerés. Ez a tükör segít elengedni anélkül, hogy bárkit hibáztatnánk. Sokan itt állnak meg, és ez rendben is van.

Van azonban egy harmadik tükör, ami már nem megnyugtat, hanem tisztáz. Nem érzelmekről beszél, hanem működésről. Arról, hogy ki hogyan kapcsolódik, hogyan reagál, mit csinál, amikor megkérdezik, és mit csinál, amikor valódi jelenlétet várnának tőle. Ez a tükör nem bánt, és nem is simogat. Egyszerűen láttat.

És van egy negyedik szint, ami ritkán kerül elő, mert nem mindenki kér belőle. Ez már nem kapcsolati nyelven beszél, hanem struktúrákban. Nem azt mutatja, ki mit érzett, hanem azt, hogy milyen mintázat aktiválódott. Hol jelent meg a kontroll, hol a visszahúzódás, hol a büntető tónus. Ez a tükör nem véleményt ad, hanem térképet.

A különbség ezek között nem hangnem kérdése. Nem kedvesség vagy keménység választása. Hanem az, hogy az ember mit tud elviselni magáról és a másikról anélkül, hogy védekezni kezdene.

A felszíni tükörnél nem kell gondolkodni. A haladó tükörnél már igen. A mentor szintű tükör belső választ kér. A profilozó tükör pedig felelősséget.

Ami számomra ebben a helyzetben fontos volt, az nem az, hogy ki mit mondott, hanem az, hogy én melyik tükörben maradtam stabil.

Nem indult el bennem önmagam megkérdőjelezése. Nem kerestem magyarázatokat. Nem akartam javítani a másikat. Láttam a működést, és tudtam, hogy ezzel mit kezdek.

Ez az a pont, ahol már nem az számít, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy ki mire képes. És ez nem ítélet, hanem éberség.

Sokan keresnek, várnak, kérnek visszajelzést, de valójában csak azt szeretnék hallani, hogy minden rendben van velük. Mások már elbírják azt is, amikor a tükör nem megnyugtat, hanem pontos. És vannak, akik kifejezetten ezt keresik, mert fejlődni akarnak, nem csak jól érezni magukat egy mondattól.

A tükrök mindig elérhetők. A kérdés nem az, melyik az igaz.
Hanem az, hogy te melyikbe tudsz belenézni anélkül, hogy elfordulnál.

És ezt nem kell kimondani.
Ez látszik.

Hamarosan érkezik valami, ami segít különbséget tenni a „tükröződésekben” vagy a valódi „tükrökben”.

Ha szeretnél értesítést kapni, amikor ez a megközelítés elérhetővé válik,
itt tudsz regisztrálni.